Július 26-án bementünk a kórházba, megvizsgáltak, ctg, uh. Aztán megbeszéltük szerdán jövök megbeszélésre, konzultációra. Eljött júlus 28.-a és tudtam nemsokára a babám a kezemben fogom tartani. Reggel megvizsgált egy doktornő, mondták ugyanúgy állok, hosszú nagyon a méhnyak, 1 ujjnyira van nyitva a belső , 2ujjnyira a külső méhszáj. Jöjjünk vissza este 20 órára és akkor ballonnal megindítják a szülést. Mentünk haza felé felhívtam a doki nénimet, hogy megmondták menjünk 20 órára, ő mondta menjünk 17-re. Végül 19 óra lett. Viszont amióta eljöttünk a kórházból 10 perces kemény fájásaim lettek. Alig vártam a 19 órát. Gyerekeket odavittük a nagyiékhoz, aztán irány a kórház, ott felvettek a szülészeten, majd behívtak, ctg-re tettek jó fél órára, a végére felkelt a picur. Utána mondták megpróbálhatjuk a sima szülést, de előbb felteszik a ballont, utána újabb ctg. A doki nénim feltette a ballont, hát nem volt kellemes, utána olyan kemény fájásom lett, hogy olyan egyik szülésemnél se volt. Újra ctg, és ott már látszott, hogy sajnos ebből császár lesz megint. Átmentünk a párommal egy szobába, ott vénát kerestek, nagy nehezen sikerült, aztán műtőbe átvittek, ott nagy nehezen megkaptam a spinális érzéstelenítést, nehezen tudták beadni, mert hát hova híztam a hátamra:-(( Aztán végül sikerült, a császár alatt semmit nem éreztem, vártam, figyeltem, hogy vajon mit csinálhatnak az előttem lévő függöny mögött:-) Aztán egyszer csak egy óriási sírás 22.06-kor megszületett a kisfiam, megkérdezték a nevét. Én meg kérdeztem fiú, kislány, habár tudtuk fiú, de hát ugye 32. hétig lánynak nézték így rákérdeztem:-)) Mondták fiú, akkor Bence:-) Ellátták megmutatták, adtam a nózijára egy hatalmas puszit, közben varrták a hasam, de nem éreztem semmit. Mondták mindjárt visszahozzák, de nem hozták, mert kicsit remegett a picim. Kész lett a varrás, levittek és közben egy csomó méhösszehúzót kaptam. Pár óra múlva éreztem a hasam, akkor hirtelen elkezdett fájni, majd a jobb lábam éreztem, utána jóval később a balt, De olyan jó volt érezni és amikor magamhoz húztam a lábaimat az volt a legjobb:-)) Kaptam két algopirint egyiket egyik infúzióba, másikat másikba, majd reggel Voltarent a popsimba, az volt a leghatásosabb, utána felkeltem és fürdés nővérkével. Nagyon rendes nővérkék és csecsemősök voltak:-) Éjfél körül a picikémet is kihozták a mellkasomra tették akkor még nem mindenemet éreztem így csak imádni tudtam és ölelni, de olyan boldog voltam, Picikémet 3kor vitték el. Fürdés után kiderült reggel még nem kapom meg mert rázkodik, fázik. De 12kor már nálam volt szopott rendesen, éjszaka 1 óránként kelt és akkor cicire tettem úgy beindult a tejem másnapra, Semmi nem kellett hozzá, csak víz és rostos üdítő. A kórházban minden jó volt, a legjobb szobában voltam mindenkivel jól kijöttünk, figyeltünk egymásra. 3. nap mindenki sírt:-)) Előjött a depi:-)) De aztán el is múlt:-) És végre eljött a a vasárnap reggel és mentünk haza, mindenki boldog volt. Nekem ahhoz képest, hogy sima szülésem volt, nagyon fantasztikus volt. A legjobb doktornő az orvosom, akit imádok és nagyon köszönök neki mindent!
